Publikaciók

Titok


Suhog a szél,
Arcomhoz ér.
Langyos lágy hangjával
Fülembe suttogja,
Mi vár rám,
Mit hoz a holnap.

Keserűséget?
Szomorúságot?
Szenvedést?
Nyomorúságot?
Vagy esetleg reményt?

Hozza, mint
Levegő az esőt.
Mint postás a hírt.
Mely hír lehet
Kétségbeejtő,
Vagy reménnyel teli.

Ó mond, miért,
Miért e kérdés,
Mely nyomasztja szívemet?
Mért' fáj úgy
A tudattalanság,
S tudás?

Inkább ne!Ne mond,
Ne adj választ kédéseimre!
Kérlek ne szólj!...
És Én hiába ...
Nem reménykedem.

Tompítsa el szavainkat
Az Eső, a Vihar.
mossa el s titkokat!...
Legyenek örökre titkok.